- Furcsa csodavilágban ébredek fel. -
Kisiklott alólam az út,
Visszafordulni nem tudok, hisz ő az úr.
Törnek alattam a jégtáblák
S mégsem értem mi a ár.
- Csillámló házában nyitott ablak áll. –
Lila sorok között virágút figyel,
S elcseppen a ki nem mondott szó,
Mint mézédes szavak hangokba zárva,
Mégis érted a lényegét Csodafogó!
- Bársonyosan terült el a selymes sötétség. –
Figyelmetlenül is figyelő,
Ki nem tudja mi az erő.
Bánt és folyt akaratlanul,
Nem veszi észre: hosszú még az út.
- Váratlan csillagporos sutasága elámít. –
Átjáró vagy a másik világba,
Oda, a buborékos rózsaszín országba.
Szokatlan szavakkal illettél
S én elhittem megint. Mit vétettem?
- Szemfényvesztve tűnik el a folyékony messzeség. -
