...

Áprilistól nemírtam egy sort sem. De most már kicsit kezd elegem lenni. Minden összejön mindig.

Első napsütés

Végre.Végre.Végre. Kisütött a napocska és már nem kell begubózva élnünk. Gyönyörűen virágoznak a fák, illatos szellő lengedez... hoppá csupa közhely jut eszembe. Na, de hát ilyen ez a tavasz. Sajnos így hat rám, na nem mitha annyira bánnám : D. Hajrááá napsütés!

The melody opens again

With all the walls that surround me,

I'm looking for answers,

The Hardly bubbling thought river

Deprive me.

To tell you the truth

It will be good to beleive this,

Why they have no sound what hurts?

What I already had.

If then the melody opens again,

I just watch how the pride falls down,

There´s no words to beleive in,

Where the wind can change.

Négysoros

Önnmagamért,csak magamért teszem,

Mert szeretlek, mert szeretlek

Meggyógyitom az álnok sziveket,

És hozzám húséges népet teremtek.

Hangokba zárva

-  Furcsa csodavilágban ébredek fel. -

Kisiklott alólam az út,

Visszafordulni nem tudok, hisz ő az úr.

Törnek alattam a jégtáblák

S mégsem értem mi a ár.

- Csillámló házában nyitott ablak áll. –

Lila sorok között virágút figyel,

S elcseppen a ki nem mondott szó,

Mint mézédes szavak hangokba zárva,

Mégis érted a lényegét Csodafogó!

- Bársonyosan terült el a selymes sötétség. –

Figyelmetlenül is figyelő,

Ki nem tudja mi az erő.

Bánt és folyt akaratlanul,

Nem veszi észre: hosszú még az út.

- Váratlan csillagporos sutasága elámít. –

Átjáró vagy a másik világba,

Oda, a buborékos rózsaszín országba.

Szokatlan szavakkal illettél

S én elhittem megint. Mit vétettem?

- Szemfényvesztve tűnik el a folyékony messzeség. -