piatok 29. apríla 2011

Nincsenek szavak

Az élet néha nehéz. Fáj mikor valaki akit szerettünk itthagy bennünket. Nehéz elviselni a hiányát. Pár éve elvesztettünk valamit ami máig tátongó lékként él bennünk, és ezzel együtt kell élnünk. Nincs restart gomb amivel az eseményeket meg nem történtté tehetnénk. Minden egy előre megírt forgatókönyv szerint történik. Akár tetszik nekünk akár nem. Sajnos az utóbbi gyakrabban előfordul... Rátok emlékszem ma barátaim akikkel sok mosolygós percet átélhettem...                                              

Életrecept

Van aki fél, és van aki él...
Van még remény és nincs csüggedés.
Figyelj jól, csak így tanít
Az élet szeretni.

A sziv védve van,
Még ha fel is adod a harcot.
Ne feledd, el ki veled van,
Ez segit erősnek maradnod!

Mindegy miért várod el,
Hogy az élet kegyes legyen,
A lényeg, hogy a lelkedben
Ne legyen helye kételynek.

Mint egy sebzett madár,
Ki csak arra vár,
Hogy megtaláld.
Lelkem is csak reád vár.

Hisz az élet nem játék,
A sebzett szív fáj,
Mert a lélek tiszta tajték,
Míg a szeretet nem talál.

Szeress szeretni,
Mert csak így élhetsz,
Csak így lehetsz
Az élet maga...






piatok 15. apríla 2011

Mert szeretek játszani :)


 Szeretek játszani :) Az mindig olyan jó érzéssel tölt el :) Sokszor mondják nekem az emberek, hogy olyan vagyok mint egy kis cica...mindennek örülök  és sok mindent szeretek. Legyen szó játekról, zenéről, táncról és legfőképpen a szeretteimről:) Elvégre nélkületek mit érne az élet ?:? 

Játék

 Szeretnék kisgyermek lenni,
Álmokat kergetni és nem felébredni,
Naivan tekinteni a világra,
S nem gondolni az árnyakra.

Nem tudni, hogy a jó rossz,
Vagy a rossz jó.
Kérdéseket feltéve csodálni,
Szeretni és nem ismerni.

Sólyom szárnyán szállva,
Tenger fodrain járva.
Álmokban és képzeletben élve,
Várni, hogy válaszoljanak a kérdésre.

Fokozatosan rájönni,
Mit az életben kívánsz tenni.
Csikóhallal játszva,
Páfrányok levelein ugrálva.

Vágyakozni a szincsikos
Szivárvány után,
Kérdezni játékos
Viháncolás után.

Sorsod kezedbe véve,
Lassan rájössz az élet értelmére.
Szemfényvesztve várod
Majd nem találod.

 Csillagporos égboltra tekintve,
A holdat figyeled szégyenkezve.
A föld alá bújnál érzéseid elől,
S csak akkor jönnél fel, ha a fény csal elő.

Örömkönnyeket ejtve,
S kitárt szívvel repesve.
Így várnám, hogy rám találj,
Ne keljen egyedül lennem.

Fázom a sötétben
Mikor csak a gyertya lángol.
Nem olvasztja föl fagyott,
Kővé dermedt lelkem semmi mámor.

 Felnőttél, s nem kesereghetsz.
Elveszett múltadat ne keresgesd.
Megtalálni soha nem fogod,
Mert nem ragyognak már a csillagok.

Angyali lelked elfáradt,
Hoszzú volt az út,
Melyet végjárva,
Kiszerettél a világból.









streda 6. apríla 2011

Egyszer volt

Csak ennyi volt.
Egy könnycsepp az egész.
Zöld szemedből kicsordulok én.
Elvesztesz, mint méhet a méz.

Megtartanál ha tudnál?
Túlságosan büszke vagy ahhoz,
hogy észrevedd milyen kincs,
milyen angyal kapott.

Fájdalmat okozni könnyű volt.
Helyrehozni lehetetlen.
Nem szavakkal bántotta,
Rezdülések sokasága.

Töredékként szívében maradsz
ott hordoz majd,
ahová senkinek nem lesz kulcsa.
Árnyak nem férnek hozzá.

Álomképek mélyén elveszett
pöttyös tojások.
Meztelen szamócába 
ágyazott kezeslábasok.

Meggypiros ajkű némberek.
Lassan lefolyó vízcseppek.
Ezek vártak rám.
Csakis ez. 

pondelok 4. apríla 2011

sobota 2. apríla 2011

Egy kis képzelet


Jelenés

Nemcsak képek és hangok.
Folytonos rezdülések.
Ízek és érintések.
Sóhajok, pillanatok.

Mindent másképp érzékelsz.
Eltorzít, átalakít.
Átértékeled az egészet
Foggal körömmel véded a szépet.

Átgondolod a létet,
nkeserves gondolat éltet.
Varázsolsz a szavakkal,
A kérdésekkel és a válaszokkal.

Megfoghatatlan lelkünk
Kettős csomó.
Kibogozhatatlan, szétvághatatlan.
Átgondolhatatlan forrás.

Túlcsordult lényünk
,,létlenül is leglevőbb’’
Harmattcseppként aláhulló
Kristálycukor: édes harapás.

Angyallelkű virágok nyílnak körülöttem.
Illatuk tarka lepkeszárny
Kézfejeden megcsillanó fénysugár.
Hidegen aláhulló tükörmagány.

Soha többé nem vágysz rá.
Az éteri szépségű boldogságra.
Finoman alászállsz a képzelet fellegéből.
Lassan, ám biztosan a való világba.



Egyszer hideg másszor meleg

Rájöttem, hogy az áprilisi napocskának még nem lehet hinni -.-' Hol fázik az ember, hol meg melege van ... ezt ma meg is tapasztalhattam :D De legalabb végre 1,5 év után eljutottam focira :) megérte:)

piatok 1. apríla 2011

Amikor az esőben...

Eléggé göröngyös út vezet egy blog megszerkesztéséhez ... nehezen jutottam el idáig :D de végre megszületett. Ez annyira jó... remélem tetszenek majd a verseim ..:)
Az első versek  általában akkor születtek amikor esett az eső... szeretem az esőt... ilyenkor csendes es nyugodt minden, hallom a gondolataim, érzem az érzéseim ...


Tizenkilenc

Most ébredtem.
Álomkórból bűvöltél emberré.
Bárnás-zöldes árnyalatokat terem
Mindaz, mi emberi értelem.

Seprűszerű pillákkal fellesek,
Nini, mi lehet ez?
Semmit sem értek. Félek.
Egyedül az érzést ismerem.

-,,Tükörfényen csillant meg a kés. ,,-

Mindkét részem vágyik rád,
Az újra s ismeretlenre.
Fürge fonalakkal vezeted
az összekuszálódott jelent.

Ismerős dallam szól.
Hangja zongora.
Félelemtől remegve hallgatom:
Billentyű babona.

-,,Tovaszállt, mint leheletnyi lepkeszárny. ,,-

Gyöngyházfény sugár ragyog;
Poros fénycsík csacsogja
Öszze-viszza, hogy
Nemtalálom a pillanatot.

Feledés tükre borul rám.
Már nem érzem. Emlékként sem.
Milyen az mikor körbefonsz,
S közben fülembe suttogsz?

-,,Érzem a szó törékeny erejét. ,,-

Mit sem sejtve felém hajolsz.
Hirtelen ismerős lesz az egész.
Arany szitakötőként egyszer
Fenn, másszor lenn.

Majd megízlelem a harapást.
Azt az édest.
Ívbe feszül gerincem.
Karom körbefonja nyakad.