piatok 29. apríla 2011

Nincsenek szavak

Az élet néha nehéz. Fáj mikor valaki akit szerettünk itthagy bennünket. Nehéz elviselni a hiányát. Pár éve elvesztettünk valamit ami máig tátongó lékként él bennünk, és ezzel együtt kell élnünk. Nincs restart gomb amivel az eseményeket meg nem történtté tehetnénk. Minden egy előre megírt forgatókönyv szerint történik. Akár tetszik nekünk akár nem. Sajnos az utóbbi gyakrabban előfordul... Rátok emlékszem ma barátaim akikkel sok mosolygós percet átélhettem...                                              

Életrecept

Van aki fél, és van aki él...
Van még remény és nincs csüggedés.
Figyelj jól, csak így tanít
Az élet szeretni.

A sziv védve van,
Még ha fel is adod a harcot.
Ne feledd, el ki veled van,
Ez segit erősnek maradnod!

Mindegy miért várod el,
Hogy az élet kegyes legyen,
A lényeg, hogy a lelkedben
Ne legyen helye kételynek.

Mint egy sebzett madár,
Ki csak arra vár,
Hogy megtaláld.
Lelkem is csak reád vár.

Hisz az élet nem játék,
A sebzett szív fáj,
Mert a lélek tiszta tajték,
Míg a szeretet nem talál.

Szeress szeretni,
Mert csak így élhetsz,
Csak így lehetsz
Az élet maga...