Mintha minden csak képzelet volna,
telis tele tövissel
váltakozó irány elvvel.
Kopogtatok a jóságért,
lassan a feledni akarásért.
ujbeggyel érinteni akarom,
oly törékeny fogalom,
szinte érzem ujpercem alatt,
amit tudni nem akarok, hogy él!
Falevelek zörrenése
melyek alapján kisegér viv.
Zene szól fülemben,
dobhártyámon dobban a sziv.
Fokozódik az érzés, mely lassan elnyel:
fűt, fát, bokrot, embert.