Annyira unom már ezt az egész hajszát. És nem bírom felfogni, hogy vége. Vége mindennek, amit együtt, közösen elértünk és felépítettünk. Olyan nehéz… szinte felfoghatatlan az egész… az elmúlt négy év.. és az utóbbi hónapok, amik tele voltak zsongással és élettel.
Mintha múló szeszély volna,
Kérdések zengnek össze s vissza,
Mintha csak képzeletben,
Vaskos falakkal körülvéve érezném.
Miértek…
S kérdezném tőlük a választ,
Ha lenne, mit mondhatnék.
Töppedt szállóigéket ismételgetsz,
Felfoghatatlan gyorsan.
Nehezen, zubogva omlik alá
Az évek kusza öszzeviszzasága.
Előbb volt az egyedem begyedem,
Minek nincsenek fájó hangjai,
S csak nézem, hallgatom
Miként énekelnek, dalolnak
A madarak.
Semminő zavarodott elme nem nyújt vigaszt.
Nincs több kegyelemteljes szó,
Nincs mi vigyázón meredne rám.
Már csak magamra hallgathatok,
Minden mi volt s lesz emlék csupán.
