Hangokba zárva

-  Furcsa csodavilágban ébredek fel. -

Kisiklott alólam az út,

Visszafordulni nem tudok, hisz ő az úr.

Törnek alattam a jégtáblák

S mégsem értem mi a ár.

- Csillámló házában nyitott ablak áll. –

Lila sorok között virágút figyel,

S elcseppen a ki nem mondott szó,

Mint mézédes szavak hangokba zárva,

Mégis érted a lényegét Csodafogó!

- Bársonyosan terült el a selymes sötétség. –

Figyelmetlenül is figyelő,

Ki nem tudja mi az erő.

Bánt és folyt akaratlanul,

Nem veszi észre: hosszú még az út.

- Váratlan csillagporos sutasága elámít. –

Átjáró vagy a másik világba,

Oda, a buborékos rózsaszín országba.

Szokatlan szavakkal illettél

S én elhittem megint. Mit vétettem?

- Szemfényvesztve tűnik el a folyékony messzeség. -