Amikor az esőben...

Eléggé göröngyös út vezet egy blog megszerkesztéséhez ... nehezen jutottam el idáig :D de végre megszületett. Ez annyira jó... remélem tetszenek majd a verseim ..:)

Az első versek  általában akkor születtek amikor esett az eső... szeretem az esőt... ilyenkor csendes es nyugodt minden, hallom a gondolataim, érzem az érzéseim ...

Tizenkilenc

Most ébredtem.

Álomkórból bűvöltél emberré.

Bárnás-zöldes árnyalatokat terem

Mindaz, mi emberi értelem.

Seprűszerű pillákkal fellesek,

Nini, mi lehet ez?

Semmit sem értek. Félek.

Egyedül az érzést ismerem.

-,,Tükörfényen csillant meg a kés. ,,-

Mindkét részem vágyik rád,

Az újra s ismeretlenre.

Fürge fonalakkal vezeted

az összekuszálódott jelent.

Ismerős dallam szól.

Hangja zongora.

Félelemtől remegve hallgatom:

Billentyű babona.

-,,Tovaszállt, mint leheletnyi lepkeszárny. ,,-

Gyöngyházfény sugár ragyog;

Poros fénycsík csacsogja

Öszze-viszza, hogy

Nemtalálom a pillanatot.

Feledés tükre borul rám.

Már nem érzem. Emlékként sem.

Milyen az mikor körbefonsz,

S közben fülembe suttogsz?

-,,Érzem a szó törékeny erejét. ,,-

Mit sem sejtve felém hajolsz.

Hirtelen ismerős lesz az egész.

Arany szitakötőként egyszer

Fenn, másszor lenn.

Majd megízlelem a harapást.

Azt az édest.

Ívbe feszül gerincem.

Karom körbefonja nyakad.